Egy kis bevezető az első posthoz...
Régóta terveztem már, hogy egyszer majd írok arról a nem kis mennyiségű könyvhalmazról, amit az évek során sikerült itt-ott, eldugott kis antikváriumokban, utcai könyvárusoktól vagy internetről rendelve összebogarásznom. Persze nem a (szép)irodalmi könyveimről van szó, hanem az állatokkal, elsősorban a kisemlősökkel, rágcsálókkal kapcsolatos könyvgyűjteményemről, mely már 20-nál több könyvet és néhány magazinszámot tartalmaz. És ez lesz még több is, hiszen mindig találok valami számomra újat, és van pár olyan izgalmas példány is, amire még fáj a fogam. :)
És, hogy miért is akarok róluk írni? Mondjuk úgy, hogy szakmai ártalom. :) Néhány könyv kifejezetten szimpatikus, más könyvek szerzői számomra visszataszító stílust ütnek meg, vagy épp akkora badarságot írnak, hogy az már fáj, és ilyenkor késztetést érzek, hogy kiírjam magamból. :) Hisz szép és jó, hogy ennyien ennyiféle könyvet írtak ezekről a tüneményes élőlényekről, de könyvet is úgy kell olvasni, mint a reklámokat nézni a tévében... tudni kell fenntartásokkal kezelni, mert nem mindig teljesen igaz az, amit leírtak. Szóval ne vegyünk mindent szentírásnak, ami papírra nyomtatva megjelenik, a blogolással célom az is, hogy az ilyen téves információkra felhívjam a figyelmet.
Sajnos még nem jutott időm minden könyvet A-tól Z-ig elolvasni (mert könyvet én csak úgy szeretek olvasni, ha sem a címoldalt, sem a kolofonoldalt nem hagyom ki), de vannak olyanok is, melyeket újra kell olvasnom, hogy friss benyomások alapján írhassak róluk.
Régóta terveztem már, hogy egyszer majd írok arról a nem kis mennyiségű könyvhalmazról, amit az évek során sikerült itt-ott, eldugott kis antikváriumokban, utcai könyvárusoktól vagy internetről rendelve összebogarásznom. Persze nem a (szép)irodalmi könyveimről van szó, hanem az állatokkal, elsősorban a kisemlősökkel, rágcsálókkal kapcsolatos könyvgyűjteményemről, mely már 20-nál több könyvet és néhány magazinszámot tartalmaz. És ez lesz még több is, hiszen mindig találok valami számomra újat, és van pár olyan izgalmas példány is, amire még fáj a fogam. :)
És, hogy miért is akarok róluk írni? Mondjuk úgy, hogy szakmai ártalom. :) Néhány könyv kifejezetten szimpatikus, más könyvek szerzői számomra visszataszító stílust ütnek meg, vagy épp akkora badarságot írnak, hogy az már fáj, és ilyenkor késztetést érzek, hogy kiírjam magamból. :) Hisz szép és jó, hogy ennyien ennyiféle könyvet írtak ezekről a tüneményes élőlényekről, de könyvet is úgy kell olvasni, mint a reklámokat nézni a tévében... tudni kell fenntartásokkal kezelni, mert nem mindig teljesen igaz az, amit leírtak. Szóval ne vegyünk mindent szentírásnak, ami papírra nyomtatva megjelenik, a blogolással célom az is, hogy az ilyen téves információkra felhívjam a figyelmet.
Sajnos még nem jutott időm minden könyvet A-tól Z-ig elolvasni (mert könyvet én csak úgy szeretek olvasni, ha sem a címoldalt, sem a kolofonoldalt nem hagyom ki), de vannak olyanok is, melyeket újra kell olvasnom, hogy friss benyomások alapján írhassak róluk.
Kezdjük egy friss szerzeménnyel, mely néhány napja került a birtokomba.
Szerző: Jean Coppendale
Cím: Gyerekek és állatok. Aranyhörcsögök és futóegerek
Kiadó: Alexandra, Pécs
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 32
Már az oldalszámból is látszik, nem kellett épp sokat olvasnom, hogy átrágjam magam ezen a könyvön. Aki pedig ismeri, tudja, hogy annál is kevesebbet, mert a könyv elsősorban színes fotókat tartalmaz, a szöveg csak másodlagosan van jelen. Ez egy (főleg) gyermekek számára készült könyvnél nem is meglepő. A mondatok általában rövidek, gyerekek számára is könnyen érthetőek, és a lényeges információkat tömören tartalmazzák. Emellett bizonyos oldalakon található néhány mondat, ami főleg a szülőkhöz szól, és okos, betartandó tanácsokat tartalmaz. Ezekből meg is említenék néhányat, amelyek kifejezetten szimpatikusak voltak a számomra:
- "Az aranyhörcsögök és futóegerek könnyen megsérülnek, amikor leejtik őket, ezért nem megfelelő kedvencek olyan gyermekek számára, akik rosszalkodnak."
- "A kisállatok megfelelő gondozása a szülő, és nem a gyermek felelőssége."
- "Akár aranyhörcsögöt, akár futóegeret vásárolunk, próbáljuk meg elsősorban tenyésztőtől vagy állatmenhelyről beszerezni."
- "Ügyeljünk rá, hogy az állat otthona huzatmentes, közvetlen napfénytől védett, radiátortól, hő- és hangos zajforrástól (rádiótól, televíziótól, telefontól) messze eső helyre kerüljön."
- "Ne engedjük gyermekünknek, hogy sétáljon vagy szaladgáljon, amikor kezében tartja aranyhörcsögét vagy futóegerét."
- "Ne adjunk a futóegérnek és az aranyhörcsögnek túl sok zöldségfélét, mert ezek hasmenést okozhatnak."
- "Sose változtassunk túl gyorsan az étrenden; ha szükség van a változtatásra, apránként, néhány nap alatt vezessük be."
- "Ne tartsunk együtt több aranyhörcsögöt, még egy alomból származókat sem."
Szerző: Jean Coppendale
Cím: Gyerekek és állatok. Aranyhörcsögök és futóegerek
Kiadó: Alexandra, Pécs
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 32
Már az oldalszámból is látszik, nem kellett épp sokat olvasnom, hogy átrágjam magam ezen a könyvön. Aki pedig ismeri, tudja, hogy annál is kevesebbet, mert a könyv elsősorban színes fotókat tartalmaz, a szöveg csak másodlagosan van jelen. Ez egy (főleg) gyermekek számára készült könyvnél nem is meglepő. A mondatok általában rövidek, gyerekek számára is könnyen érthetőek, és a lényeges információkat tömören tartalmazzák. Emellett bizonyos oldalakon található néhány mondat, ami főleg a szülőkhöz szól, és okos, betartandó tanácsokat tartalmaz. Ezekből meg is említenék néhányat, amelyek kifejezetten szimpatikusak voltak a számomra:
- "Az aranyhörcsögök és futóegerek könnyen megsérülnek, amikor leejtik őket, ezért nem megfelelő kedvencek olyan gyermekek számára, akik rosszalkodnak."
- "A kisállatok megfelelő gondozása a szülő, és nem a gyermek felelőssége."
- "Akár aranyhörcsögöt, akár futóegeret vásárolunk, próbáljuk meg elsősorban tenyésztőtől vagy állatmenhelyről beszerezni."
- "Ügyeljünk rá, hogy az állat otthona huzatmentes, közvetlen napfénytől védett, radiátortól, hő- és hangos zajforrástól (rádiótól, televíziótól, telefontól) messze eső helyre kerüljön."
- "Ne engedjük gyermekünknek, hogy sétáljon vagy szaladgáljon, amikor kezében tartja aranyhörcsögét vagy futóegerét."
- "Ne adjunk a futóegérnek és az aranyhörcsögnek túl sok zöldségfélét, mert ezek hasmenést okozhatnak."
- "Sose változtassunk túl gyorsan az étrenden; ha szükség van a változtatásra, apránként, néhány nap alatt vezessük be."
- "Ne tartsunk együtt több aranyhörcsögöt, még egy alomból származókat sem."
Mondhatjuk, hogy a könyv tartalmilag korrekt, egy átlagos mongi- és hörcsögtartónak ennél többre nem is nagyon van szüksége, persze aki komolyabban szeretne foglalkozni ezekkel a szőrmókokkal, mondjuk tenyésztői ambíciói vannak vagy csak jobban bele szeretné ásni magát a témába, annak nem ezt a könnyed könyvet ajánlanám.
A könyv pozitívumaihoz tartozik, hogy rövid, tömör, könnyen érthető, az alapvető információkat tartalmazza, és nem utolsó sorban csodaszép fotókkal illusztrálták.
Negatívumként csak apró dolgokat tudnék felhozni: mint például, vagy a szerző, vagy a magyar fordító nem ismerte túlságosan a színeket; illetve a terrárium berendezésénél egy fedetlen, papírtörlőcafatokkal kibélelt kartondoboz helyett célszerűbb lett volna egy kerámia vagy fa házikót bemutatni.
A könyv pozitívumaihoz tartozik, hogy rövid, tömör, könnyen érthető, az alapvető információkat tartalmazza, és nem utolsó sorban csodaszép fotókkal illusztrálták.
Negatívumként csak apró dolgokat tudnék felhozni: mint például, vagy a szerző, vagy a magyar fordító nem ismerte túlságosan a színeket; illetve a terrárium berendezésénél egy fedetlen, papírtörlőcafatokkal kibélelt kartondoboz helyett célszerűbb lett volna egy kerámia vagy fa házikót bemutatni.
Összegezve: Már olvasni tudó kisgazdiknak jó szívvel ajánlom a könyvet, sok hasznos információhoz juthatnak belőle.
És végezetül, egy valamit sose felejtsünk el: "Az aranyhörcsögök és futóegerek nem játékszerek." A szülők felelőssége felmérni, hogy a gyerkőc felnőtt-e már a feladathoz, hogy egy kis állattal úgy játsszon, hogy egyiküknek se essen bántódása, ellenkező esetben még mindig jobb ajándék egy plüssállat.
És végezetül, egy valamit sose felejtsünk el: "Az aranyhörcsögök és futóegerek nem játékszerek." A szülők felelőssége felmérni, hogy a gyerkőc felnőtt-e már a feladathoz, hogy egy kis állattal úgy játsszon, hogy egyiküknek se essen bántódása, ellenkező esetben még mindig jobb ajándék egy plüssállat.