Roborovszki törpehörcsög
(Phodopus roborovskii)
Meglehetősen távolról, Oroszország Kínával és Mongóliával határos területéről került Európába, majd hozzánk is. Eredeti élőhelyén főleg a sztyeppes, félsivatagos részeket lakja.
Rendszertanilag a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartozik.
Vajon miért jósolunk nagy jövőt e pompás külsejű törpéknek? Azért, mert a hörcsögök között talán ezek fejlődnek a legkisebbre, és így valóságos "minihörcsögöknek" számítanak: a teljesen kifejlett állatok testhosszúsága legfeljebb 7,5-9,2 cm, a farkhossza is csupán 0,8-1,1 cm. Szemük és fülük - a testhez viszonyítva - nagy és feltűnő. Nyilván azért, mert leginkább alkonyatkor és hajnalban vannak ébren, és ilyenkor jól jön a fejlett halló- és látószerv. Hátukat zsemleszínű, torkukat és hasukat fehér, igen finom tapintású szőrzet borítja. Ez a bunda alkalmas arra, hogy még a -15 °C-os hidegben is vígan éljenek, ha kotorékukból a felszínre másznak.
Lelőhelyükön föld alatti kotorékokat készítenek maguknak, amelyek mindössze 30-50 cm mélyen vannak a föld felszíne alatt, és rendszerint két kijáratuk van.
Májustól szeptember végéig szaporodnak. A nőstények 20-22 napig vemhesek. Egy-egy fialáskor 3-9 utódot hoznak a világra. Az átlagos alomszám 5-6 egyed.
A roborovszki hörcsögök egyelőre nehezen szelídülnek, és még a fiatal példányok is gyanakvók, félénkek: egyáltalán nem kedvelik, ha simogatják, netán kézbe veszik őket. Ilyenkor nyugtalanok, idegesek és mindenáron menekülni próbálnak. Ennélfogva velük kapcsolatban igencsak igaz a mondás, mely szerint "mindent a szemnek és semmit a kéznek"! Bár tartózkodó állatok, nem harapósak!
Mivel még újdonságnak számítanak, és aránylag nehezen szaporíthatók, beszerzésük egyelőre nem a legkönyebb.
Rendszertanilag a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartozik.
Vajon miért jósolunk nagy jövőt e pompás külsejű törpéknek? Azért, mert a hörcsögök között talán ezek fejlődnek a legkisebbre, és így valóságos "minihörcsögöknek" számítanak: a teljesen kifejlett állatok testhosszúsága legfeljebb 7,5-9,2 cm, a farkhossza is csupán 0,8-1,1 cm. Szemük és fülük - a testhez viszonyítva - nagy és feltűnő. Nyilván azért, mert leginkább alkonyatkor és hajnalban vannak ébren, és ilyenkor jól jön a fejlett halló- és látószerv. Hátukat zsemleszínű, torkukat és hasukat fehér, igen finom tapintású szőrzet borítja. Ez a bunda alkalmas arra, hogy még a -15 °C-os hidegben is vígan éljenek, ha kotorékukból a felszínre másznak.
Lelőhelyükön föld alatti kotorékokat készítenek maguknak, amelyek mindössze 30-50 cm mélyen vannak a föld felszíne alatt, és rendszerint két kijáratuk van.
Májustól szeptember végéig szaporodnak. A nőstények 20-22 napig vemhesek. Egy-egy fialáskor 3-9 utódot hoznak a világra. Az átlagos alomszám 5-6 egyed.
A roborovszki hörcsögök egyelőre nehezen szelídülnek, és még a fiatal példányok is gyanakvók, félénkek: egyáltalán nem kedvelik, ha simogatják, netán kézbe veszik őket. Ilyenkor nyugtalanok, idegesek és mindenáron menekülni próbálnak. Ennélfogva velük kapcsolatban igencsak igaz a mondás, mely szerint "mindent a szemnek és semmit a kéznek"! Bár tartózkodó állatok, nem harapósak!
Mivel még újdonságnak számítanak, és aránylag nehezen szaporíthatók, beszerzésük egyelőre nem a legkönyebb.
Forrás: Pénzes Bethen (2005): TERRÁRIUM. Hüllőknek, kétéltűeknek, kisemlősöknek. Mezőgazda Kiadó. 164-165.