Kínai csíkos törpehörcsög
(Cricetulus barabensis)
A csíkos vagy kínai hörcsög a hörcsögök között viszonylag hosszúnak számító farkáról könnyen felismerhető. Szőrének színezete a szürkétől a barnásig terjed. A hátvonalán jellegzetes, angolnára emlékeztető sötét csík vonul végig, amely ritka esetben hiányozhat is. Lábvégei majdnem teljesen csupaszok és csak télen fedi ezeket szőrzet.
Fejének alakja a többi hörcsögénél valamivel hosszabb. Teste közepes méretű, mintegy 9,5-12,5 cm, farka átlag 2,5 cm hosszú. Ezekkel a méretekkel a törpehörcsögök között szinte óriásnak számít.
Mint földrajzi mellékneve elárulja, a csíkos hörcsög Közép-Ázsiából származik, ahol elsősorban a kietlen és száraz kínai és mongol sztyeppés sivatagot lakja. A típust már 1867-ben felfedezték és leírták, ezután azonban nyilván feledésbe merült, és sokáig összecserélték egy másik törpehörcsögfajtával. A század közepén találtak rá ismét a zoológusok, és ismerték el genetikailag önálló fajtának.
A tudományos vizsgálatokra használt kísérleti állat csak néhány éve vált kedvelt díszállattá. Európában néhány kistenyésztő figyelt föl az állatra a 70-es években. Az, hogy még ma is viszonylag kevés helyen találkozhatunk vele, tenyésztésével függ össze. A kereslet állandóan növekszik, mert az állat jóindulatú, kedves és barátságos, de nem könnyű tenyészteni. Mivel a csíkos hörcsög egyáltalán nem agresszív és nem harapós, tartása, gondozása a gyermekek számára is sokkal kevésbé problematikus, mint azt sokan gondolják. Az új körülményekhez való rendkívül nagyfokú alkalmazkodóképessége megkönnyíti tartását. Mint az összes többi hörcsög, a kínai csíkos hörcsög is kimondottan magányt kedvelő állat.
Fejének alakja a többi hörcsögénél valamivel hosszabb. Teste közepes méretű, mintegy 9,5-12,5 cm, farka átlag 2,5 cm hosszú. Ezekkel a méretekkel a törpehörcsögök között szinte óriásnak számít.
Mint földrajzi mellékneve elárulja, a csíkos hörcsög Közép-Ázsiából származik, ahol elsősorban a kietlen és száraz kínai és mongol sztyeppés sivatagot lakja. A típust már 1867-ben felfedezték és leírták, ezután azonban nyilván feledésbe merült, és sokáig összecserélték egy másik törpehörcsögfajtával. A század közepén találtak rá ismét a zoológusok, és ismerték el genetikailag önálló fajtának.
A tudományos vizsgálatokra használt kísérleti állat csak néhány éve vált kedvelt díszállattá. Európában néhány kistenyésztő figyelt föl az állatra a 70-es években. Az, hogy még ma is viszonylag kevés helyen találkozhatunk vele, tenyésztésével függ össze. A kereslet állandóan növekszik, mert az állat jóindulatú, kedves és barátságos, de nem könnyű tenyészteni. Mivel a csíkos hörcsög egyáltalán nem agresszív és nem harapós, tartása, gondozása a gyermekek számára is sokkal kevésbé problematikus, mint azt sokan gondolják. Az új körülményekhez való rendkívül nagyfokú alkalmazkodóképessége megkönnyíti tartását. Mint az összes többi hörcsög, a kínai csíkos hörcsög is kimondottan magányt kedvelő állat.
Forrás: Kürschner, M. (2001): A hörcsög. Elektra Kiadóház. 7-9.